Blog

galamb bloghoz
Czech Linda

Czech Linda

Mesékről – Hogyan meséljünk?

Egy képpel szeretném megmutatni nektek, hogyan is meséljünk. Ha hallanátok engem, ha mesét mondanék most nektek, azt kérném, helyezkedj el kényelmesen, akár be is takarózhatsz, bújj oda valakihez, hunyd le a szemed és láss. Láss a belső képekkel, ha még meg tudod magadnak engedni, hogy a világ ránk erőltetett képi világa mellett belső saját képeidet is lásd.

Tulajdonképpen ennyi az egész. A nyugalom, az én és a te vagy, a ti mindent kizáró állapota. A mese nem jutalom és nem büntetés. A mese szellemi igazságokkal felruházott égi palást, amely ránk borul, hogy minden mesélés alkalmával emlékeztessen a szellemi világra, melynek éppúgy polgárai vagyunk, mint a földinek. Valószínűleg lesz, aki ezután a mondat után bújik ki a saját, elképzelt takarójából: „Na jó, akkor én megyek.” Mindenkinek megvan a joga, hogy másként gondolja. Éppen ezért írtam le az elején, hogy a mese te és én, az égi takaró és a szellemi igazságok egysége.

Persze, amikor az ember leül a gyermekéhez, a fenti gondolatok nem lebeghetnek tudatosan a szeme előtt, mint ahogy az sem, hogy „lejárt a mosás, inkább teregetnék, akkor én is hamarabb lefekhetnék.” Ezeket a gondolatokat száműznünk kell, ha a képzeletünkből hívunk elő képeket, azaz fejből mesélünk, bár én jobban szeretem, ha lélekből mesélünk. Akkor is el kell hessegetnünk ezeket a gondolatokat, ha felolvasunk egy könyvből. Ha te igaznak tartod, ami kimondasz, amit felolvasol, akkor a gyermeked is meghallja a szó mögött rejlő igazságot. Ha azért mesélsz, mert megmondták, hogy a gyerek szókincse ettől fog fejlődni, és te nem érted, miért kell a Hamupipőke testvéreinek megcsonkítani magukat, hogy beférjen a lábuk a cipellőbe, akkor elborzaszt a kép. Nem tudod átadni a szellemi üzenetét. Az emberi sorsba beégetődött a magán átküzdés és abból való tanulás. Ha megkíméljük gyerekeinket, jól tesszük. Ha egy valótlanul álomszerűen tökéletes, idilli állapotot mutatunk, akkor ártunk. Ha csak egyoldalúan látjuk a világot és a kritikával, a vitával, a kíváncsiággal nem fűszerezzük meg az életünket, akkor nem lesz benne egyensúly.

Hogy jön ez a meséléshez? Csak olyat mesélj, amit még el tudsz fogadni s ez azt is feltételezi, hogy jó esetben előre elolvasod a mesét, a könyveket, amelyekkel megkínálod a gyermekedet. De hiszen ezt akartuk: gyermeket, akinek megmutathatjuk, hogy a világ csúf külsője mögött is van valami elrendelt, van valamilyen bölcs összerendezett elv, amelyet fel kell ismernünk. Talán ma még fontosabb ez az üzenet, mint eddig bármikor. Egy társat, akivel megtaláltunk valami szépet az életben, ami nélkül nem voltunk egészek. A mese ilyen. Mind ismeritek a Yin és a Yang jelet. Két ellentétes erő, a szín teljessége és a szín hiánya. Össze vannak zárva egyetlen egységbe. Nem keverednek el. Jól látszik, mi micsoda. A mesében nem biztos, hogy az elején látszik, ki milyen, mit képvisel. Mégis a mese egésze a Yin-Yang-ot ölelő kör. A mese teljes tartalmában ha megtalálja a felnőtt az igazat, akkor nem szabad a népmesék részletét megkérdőjelezni. Megkérdezhetjük magunktól, mit mutat, de önmagában lehet, hogy csak fekete vagy fehér. Vagy nem lesz rám hatással, vagy taszítani fog.

A mese részei éppúgy fontosak, de nem önmagában tekinthetőek, mint az életünk egy-egy pillanata. Ma sok olyan perc vagy óra van az életemben, amit kihagytam volna, mert könnyebb, fájdalommentesebb lett volna. De vajon ma ugyanezt írnám ezek nélkül a tapasztalatok nélkül? Nem kell fanatikusan keresni a nehézségeket, nem kell azt mondani, hogy nem vigyázok a gyerekre, vigyáz magára, vagy ha nem, az se baj, mert akkor nem tanul meg a 2 lábán egyedül állni. A mesében a hősök nem döntik el, hogy rossz útra térnek, hanem megtörténik velük, ahogy a földi emberrel is. Ha éber, kikerüli, ha nem, tömlöcbe vetik. De utána is van választási lehetősége. Azért kapta, hogy tanuljon belőle. Aki a rosszat teszi vele, ő is el kell majd számoljon vele. Amikor a szülők azt mondták nekem, hogy ők olyan rossz anyák vagy apák, annyit hibáztak, akkor mindig felteszem a kérdést, hogy tudott volna másként cselekedni? A legtöbb dolgot később ismerjük fel, hogy ballépés volt. Ha úgy hibázunk, hogy a lelkiismeretünk felébredt, de mégis mást teszünk, az már valóban hiba. DE jóvá lehet tenni. Nem lesz semmissé, de feloldhatóvá igen. Ha odaégetem a fazékban az ebédet, az ebéd kárba vész, jó esetben az edény még nem, de a kifutott ételt le tudom tisztítani a tűzhelyről és főzhetek új ételt.

Szóval hogyan meséljünk? Aki szereti a gyertyafényt vagy az illóolajokat, úgy; aki szereti, ha ilyenkor összebújhatnak végre, úgy; aki tudja, hogy a kádba csak akkor tudja a gyermekét betenni óvatosan hűtőfürdeni, ha mesét kap hozzá a gyermek, úgy (ez utóbbinál a tüzes, sárkányos, harcolós meséket azért kerülni kell, hogy a gyermekben lobogó tüzet is lecsillapíthassuk). Ne mesélj szokásból rossz kedvűen, de nyugodtan sírj a gyermeked előtt.

Egy kérésem van: ha elalszik a gyermek, akkor is olvasd tovább a mesét, hacsak nem regényt olvasol, mert az álomba továbbviszi, ne maradjon hát megoldatlan, feloldatlan  a mese cselekménye. Azután másnap, harmadnap olvassátok újra. Figyeld közben, de leginkább érezd a gyermekedet.

Fogsz a mesék között olyat találni, ami neked nem elfogadható vagy a gyermekedben feszültséget kelt és nem tud feloldódni a végére sem. Azt engedd el. De ne hagyd őt ilyenkor magára. Énekelj neki akkor, bújj össze vele. Ha találsz olyan mesét, amely pozitív, nagy hatással volt rátok, azt jól jegyezd meg. Lesz, amikor kell egy megnyugtató, feloldó mese, amihez nyúlhatsz, akár évekig. Ha százszor kéri ugyanazt, meséld, meséld mindig örömmel. Ha aznap nagyon nem szeretnéd, mondd el neki, hogy te ma nem szeretnéd ezt, de adj ígéretet neki, hogy a következő napokban erőt gyűjtesz hozzá. S tartsd is be. A fentiekből kiolvasható, hogy elég egyszerre egy mese. Annak az üzenetét kell hordozni. Amikor kapunk egy darab vágyott fánkot, boldogan eltelít. ha otthon sütünk százat és a felét megesszük, csak fájdalom lesz belőle, nem tudjuk megemészteni. Így van ez a mesével is.

Nem az a dolga a felnőttnek, hogy minden kívánságot kiszolgáljon, hanem igaz legyen, ahogyan él. A gyermek ezt láthatatlanul, mégis a legfontosabb mintaként égeti magába. Meséljetek bárhogyan, csak legyen benne a nyitottságotok és szívetek szeretete aziránt, akinek meséltek.

Mennybemenetel napja

Pilisszántó, 2021. 05. 13.                                                            Márföldi Erika      

Ha tetszett, megoszthatod.

Share on facebook
Share on pinterest
Share on google
Share on email

Szólj hozzá!

maradjunk kapcsolatban!

Értesülj az újdonságokról hírleveleinkből.

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.