Gyertek, olvassunk, „beszélgessünk” jó dolgokról, fontos dolgokról, olyan témákról, amitől többek leszünk. Mi és a világ.
A mesékkel kezdünk. Megkértem Márföldi Erikát (waldorf óvónő, Ligetszépe meseterapeuta, mentor), hogy írjon nekünk a mesékről. Miért mesélünk, melyik korosztálynak mit és hogyan mesélünk, hogyan tudjuk a meséket bábokkal, állatokkal megeleveníteni.
Az első történetben arról olvashattok, hogy hogyan alakult a mi kapcsolatunk, hogy Erika milyen tapasztalatokból merít a mai napig. Bízom benne, hogy mindannyiunknak ad egy kis útravalót a mesék birodalmában.
A következő részben arról olvashattok majd, hogy miért is mesélünk a gyerekeknek, miért olyan fontos az, hogy a gyermekeink esténként jó, nekik való történetekkel induljanak az álomvilágba.
Egy képpel szeretném megmutatni nektek, hogyan is meséljünk. Ha hallanátok engem, ha mesét mondanék most nektek, azt kérném, helyezkedj el kényelmesen, akár be is takarózhatsz,
„A mese, a történet, szárnyalás, ilyenkor a láb, nem éri a földet” Kiss L.István. Első pillantásra olyan területre érünk, amelyet csak akkor ölelhetünk fel, ha
A babázás egyidős az emberiséggel. A kicsik életük első – legfontosabb – szakaszában a legtöbbet az anyai gondoskodással találkoznak, s mivel fejlődésük szempontjából az utánzás,
Mostani írásomban lényeges számomra, hogy olyan területeket járjak körbe, amelyek bárki számára segítségül szolgálhatnak. Még az sem biztos, hogy a gyermekére gondol közben valaki, hanem
„Még alig emelkedő gondolatnak vagyunk mi egy-egy szárnya. Lehullna ez az égreszálló madár, ha a két szárny elválna. Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
Egy számomra kedves és mélyen tisztelt barát, Czech Linda megkeresett, hogy szeretne egy új kapcsolódási pontot találni a játékkészítő tanfolyamaiban. Évek óta ismerjük egymást. Linda
Értesülj az újdonságokról hírleveleinkből.
