Mese

Egy képpel szeretném megmutatni nektek, hogyan is meséljünk. Ha hallanátok engem, ha mesét mondanék most nektek, azt kérném, helyezkedj el kényelmesen, akár be is takarózhatsz, bújj oda valakihez, hunyd le a szemed és láss. Láss a belső képekkel, ha még meg tudod magadnak engedni, hogy a világ ránk erőltetett képi világa mellett belső saját képeidet … Olvass tovább

„A mese, a történet, szárnyalás, ilyenkor a láb, nem éri a földet” Kiss L.István. Első pillantásra olyan területre érünk, amelyet csak akkor ölelhetünk fel, ha életkorok szerint végigsétálunk a mesék változatos erdején. Ma mégsem így teszünk. Azt kutatom, hogy van-e közös pont a mesék üzeneteiben. A régi korokban volt a közösségeknek egy mesélőjük, egy szellemi … Olvass tovább

Mostani írásomban lényeges számomra, hogy olyan területeket járjak körbe, amelyek bárki számára segítségül szolgálhatnak. Még az sem biztos, hogy a gyermekére gondol közben valaki, hanem saját életére. A történeteknek megvan a maguk ideje. A felnőtté válásnak vannak határozott korszakai. Az életkoroknak csupán egy-egy jellemzőjére térek itt ki. Amikor a csecsemő a sírás, nevetés, gőgicsélés korszakában … Olvass tovább

„Még alig emelkedő gondolatnak vagyunk mi egy-egy szárnya. Lehullna ez az égreszálló madár, ha a két szárny elválna. Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben nem szállhatunk, csak mind a ketten szívverésnyire pontos együtemben. Szállj hát velem egy rezdülésű szárnycsapással. Hullongó tollak voltunk egyedül, – szárnyak lettünk egymással.” (Váci Mihály: Két szárny) Miért is meséljünk … Olvass tovább

Egy számomra kedves és mélyen tisztelt barát, Czech Linda megkeresett, hogy szeretne egy új kapcsolódási pontot találni a játékkészítő tanfolyamaiban. Évek óta ismerjük egymást. Linda többször ült előadásaimon, beszélgetéseimen, ahol a Waldorf pedagógia és azok területei voltak érintve. Egy olvasókör volt leginkább kettőnk találkozó helye. A meséken keresztül a mindennapi életünkről, a nevelés művészetéről, nehézségéről … Olvass tovább