A babázás egyidős az emberiséggel. A kicsik életük első – legfontosabb – szakaszában a legtöbbet az anyai gondoskodással találkoznak, s mivel fejlődésük szempontjából az utánzás, mintakövetés a legfontosabb tevékenység, így vitathatatlan, hogy a kisebbről való gondoskodás, az utódgondozás nem csak genetikailag van belénk kódolva, hanem a legerősebb, minták alapján tanult képességünk is.
A Waldorf-babák legismertebb jellegzetessége, hogy csupa természetes anyagból készülnek: gyapjú a töltetük, puha pamut a testük, vászonból készül a ruhájuk. Talán ez az a tulajdonság, amiben minden Waldorf-típusú baba közös, de ezen túl számtalan változatuk létezik.
Linda pár hete megkeresett, hogy írjak pár gondolatot a Waldorf-babákról. Mi a solymári kézimunkatanári képzésről ismerjük egymást, ahol fantasztikus volt azt látni, hogy bár mindannyian ugyanarra a képzésre járunk, ugyanazt a végzettséget szerezzük meg, mégis mindegyikőnk más területen kiemelkedő. És a legcsodálatosabb, ahogyan ezt elismerjük egymásban, s kölcsönösen segítjük egymást, ki-ki a maga erőssége alapján. Az így összeolvadó közös tudás egy olyan termékeny ereje a Waldorf-közösségnek, amivel kevés más közösség büszkélkedhet.
Én magam egy évtizede foglalkozom babavarrással. Rengeteg babát készítettem az évek során barátoknak, ismerősöknek, az utóbbi években pedig már megrendelésre is dolgozom, így számtalan kérdéssel, véleménnyel, meggyőződéssel volt szerencsém találkozni.
Linda kérése után úgy gondoltam, hogy akkor tudnék a legtöbbet elmondani ezekről a babákról, készítőikről, használóikról, a babázásról, ha azokat a kérdéseket, amelyekkel leggyakrabban találkozom, most – a teljesség igénye nélkül – megválaszolnám.
Ha benned is felmerültek kérdések, és itt nem találsz rá választ, nyugodtan tedd fel a poszt alatti kommentben, vagy keress meg (elérhetőségek: www.ildaland.com
facebook.com/Ildaland
instagram.com/Ildaland)
A Waldorf-babáknak nincs arcuk: A Waldorf-babák elnevezése a Waldorf-pedagógiából ered, amelynek megálmodója, létrehozója Rudolf Steiner. A 20. század elején kísérleti jelleggel létrehozhatott egy iskolát munkásgyerekek számára, amiben teljes szabad kezet kapott. Nem csupán pedagógiai rendszerről van szó ebben az iskolatípusban, hanem egy önálló hit-, eszme- és értékrendszeren, az úgynevezett antropozófián alapuló életszemléletről.
Rudolf Steiner gondolatait, útmutatásait önálló könyveiből, de legfőképp számtalan előadásainak lejegyzett szövegeiből ismerhetjük meg. Ezekben többféle megközelítésben is említésre kerül az úgynevezett Steiner-baba, vagy ahogy többen ismerik, a Waldorf-baba.
Legtöbbször mint kisgyermekkori játék, aminek legfontosabb jellemzői, hogy természetes anyagokból készüljenek, hogy a gyermekben minél természetesebb érzetet keltsen, legyen puha, ölelnivaló, meleg, bújós, és másodsorban minél egyszerűbb legyen.
Ez azért fontos, mert a gyermeki fantázia még lenyűgözően szárnyaló, s minden, ami ezeket a pillangószárnyakon repkedő képzelőerőt megköti, az visszafogja azt. A legegyszerűbb példa a szemléltetésre a klasszikus gondolatkísérlet: ne gondolj a fehér elefántra!
Ugye milyen nehéz nem gondolni rá, ha már elénk vetítették? Ugyanilyen nehéz nem alvóként gondolni egy alvó babára, vagy szomorúságot átélni egy teli szájjal vigyorgó figurával.
A Waldorf-babáknak tehát jellemzően azért nincs arcuk, vagy ha van, csupán jelzésértékű, pont szemmel, vonalnyi szájjal, amelyek semmilyen érzelmet nem tükröznek, hogy ezek az érzelmek a játszó gyerekben születhessenek meg: az ő fantáziája rajzolja sírósra, boldogra, dühösre, kedvesre, álmosra, huncutra ezt a babaarcot.
A baba kisgyermekkorban az utánzás eszköze, ezzel mintázza le a szülőktől látott gondoskodó mozdulatokat a kicsi, így próbál ő is „anyuka” és „apuka” lenni, de két-hároméves korban már a belső érzelemvilág kivetülése is, amelynek segítségével újraéli, kijátszhatja a gyermek az őt ért hatásokat, átlényegítheti az érzelmeit a babára. Egy kötött arckifejezésű babán nehezebb átértelmezni az ábrázolt érzelmeket, mint azon a babán, amelyeken egy belsőből eredő derűn kívül más érzelem nem tapasztalható.
És már szokott is jönni a reakció:
Tök mindegy, bármilyen babával tud játszani a gyerekem.
Igen, valóban megfigyelhető, hogy a gyerekek a legszélsőségesebb tárgyakról is el tudják képzelni az ellenkezőjüket, így lehet egy elszáradt faág fegyver, az alvó baba sírdogáló, de ez csak a végtelen gyermeki fantáziaerőnek köszönhető. Nem a játék milyensége miatt tudják ezt a varázslatot létrehozni a gyerekek, hanem a milyensége ellenére. És miért gördítenénk direkt akadályokat a szárnyaló képzelet elé, amikor módunkban áll neki teljes szabadságot adni, és ezzel megerősíteni azt?
Ezek a textil babák nem tartósak, a műanyagot egyszer megveszem, az örök élet, meg egy nap.
A műanyag egyik előnyéből vált a legnagyobb hátránya, hogy örök élet, meg egy nap, és még mindig tart. Megjegyzem, a kutyafogaknak egyik sem tud ellenállni, ez személyes tapasztalat 😀
De ha már a tapasztalatnál tartunk, az én első öltöztetős babám, Benőke, immáron 8 éves múlt. 5 fiúgyermek nyúzza, és hát meg kell valljam, nem azok a szelíd lelkű fiúk, úgyhogy Benőke bizony kemény kiképzést kapott az elmúlt években. S bár van szakember a helyszínen, de még soha nem kellett javítanom. Bezzeg ha a lyukas zoknikkal is elérhetném ezt! 😀
De annak ellenére, hogy ezek a babák általában duplavarrattal, nagy gonddal, tartós életre készülnek, mégsem mindegy, hogy milyet adunk a gyerekünk kezébe. Nézzük csak meg, miért.
Megveszem az újszülöttemnek egyből az öltöztetős babát, és majd maximum vigyázunk rá.
Valljuk be, nagyon szép textil babákat lehet kapni. A Waldorf-babáknak ráadásul filozófiai, eszmei, pedagógiai háttere van, így könnyű elcsábulni egy édesanyának, mikor meglát egy Váratlan utazásba öltöztetett, gombostűszemű, derűsen-szelíden mosolygó babát, és azt mondani, na ez az! Ezt megveszem születendő gyermekemnek, vagy ezt hozza az újszülött a „nagynak”, aki még nincs óvodáskorú, vagy pont jó lesz első szülinapi ajándéknak.
Nem, sajnos nem lesz jó… Ahogy a gyermeki fantáziának sem akarunk gátat szabni, úgy azt sem szeretnénk, hogy az örömmel vásárolt vagy készített játékkal frusztrációt idézzünk elő a gyerekünkben, mert leveszi ugyan a ruhát, de visszatenni már nem tudja, mert kócolódik a haj, mert leesik a kiscipő…
Az első 3-4 évben a kicsik babusgatják, takargatják, ölelgeti, „táplálják” a babáikat, esetleg bebugyolálják kendőkbe, mint egy pólyába. Aztán kilépnek a baba-mama szerepkörből, új világokat, jellemeket, karaktereket, érzelmeket vetítenek a babára, ezzel segítve az öngyógyulást, a mindennapi életben előforduló konfliktusok, szituációk feldolgozását.
Csak 4-5 éves kortól, vagy még később válik fontossá a külsőség, a ruházat, de még ekkor is elég egy hálózsák, egy sál-sapka, s majd csak az óvodás kor végén érik meg a lélek és a test, hogy apró cipőcskékkel, gombocskákkal és ingecskékkel küzdjön.
Egy korán beszerzett öltöztetős baba meg, ami a polcon ül, éppen olyan haszontalan, és éppen annyira képtelen betölteni a funkcióját és a célját, mint az a baba, amit egyáltalán meg sem vásároltunk, vagy el sem készítettünk.
Úgyhogy amikor Waldorf-babát szeretnénk, ne akadjon meg a tekintetünk elsőként a szebbnél szebb öltöztetős babánál, hiszen számtalan, korosztálynak megfelelő baba létezik, amelyek szintén megfelelnek a Waldorf-elveknek. Valljuk be, igazából az anyukák vágynak ezekre a fantasztikusan felöltöztetett, bájos figurákra J
A gyermekek az egyszerűségre vágynak, s egy egész világot felépítenek belőle!
Rudolf Steiner legtöbbet idézett mondata erről a következő:
„Lehet babát készíteni egy kisgyermeknek, ha egy régi szalvétát összehajtogatunk, két csücskéből lábakat, másik két csücskéből karokat fabrikálunk, egy csomóból feje, tintapacából szemeket, orrot, szájat rajzolunk neki.”
Törekedjünk hát ebben is az egyszerűségre, és mindenképpen tartsuk szem előtt a gyerekünk életkori sajátosságait.
Ha többet szeretnél tudni a waldorf babák fajtáiról és a gyerekek életkori sajátosságairól, ezek összefüggéseiről, akkor olvasd el ingyenes útmutatómat itt: https://ildaland.com/tudnivalok-a-waldorf-babakrol/
Olyan Waldorf-baba is van, aminek rendes arca van?
Mint manapság mindenben, a Waldorf-babák esetében is léteznek trendek, különösen manapság. Egy alkotó életében a kíváncsiság, az újdonság, a szakmai előrehaladás nagy motiváló erő, mindig kihívás, hogy mit tudunk adott anyagból létrehozni. Ennek eredménye, hogy a babavarrók egy része előbb-utóbb kipróbálja magát más technikákban is. A kicsit már a szobrászat felé hajló tűnemezelés, vagy az anyaghasználatban az extrémitás felé hajló színes rasztatincsek használata is ilyen.
Tehát igen, vannak babák, amelyeknek nemcsak szemük, szájuk, hanem fülük, arccsontjuk, gödröcskéik, orrcimpáik is vannak. Ezeket a textilfigurákat Waldorf-inspirált babáknak szokták nevezni.
Hogy mi fér bele a Waldorf-baba kategóriájába és mi az, ami már ezen a körön kívül esik, erre nincsenek egységes elvek és előírások, csak iskolák és irányzatok, mint az élet minden területén.
Én úgy gondolom, hogy az aprólékosan kidolgozott arcú babák közelebb vannak ahhoz a csoporthoz, amit Steiner „szép babaként” emlegetett számtalan előadásán, amelyet kidolgozottságával, rögzített érzelmeivel szembe helyezett az általa ideálisnak megjelölt, szimbolikus arcú játékbabával:
„…vásárolhatunk egy úgynevezett „szép” babát, igazi hajjal és festett arccal és azt adjuk a gyermeknek” „…egy babát, egy „szép” babát, lehetőleg olyat, amelynek nemcsak, hogy festett arca vagy haja van, hanem még mozgó szemei is, mozgó feje; úgy tudom, egyes babák még beszélni is tudnak.”
Az a véleményem, hogy ezek a babák inkább már nagyobbaknak, ad absurdum, felnőtteknek valók, mintsem kisgyerek kézbe. Szerencsére ebben a kérdésben a babavarrók nagy része is hasonlóan vélekedik, s ha szakmai kihívásként éli is meg az ilyen babák elkészítését, egyértelműen jelzi, hogy milyen korosztály az, amely számára még egyáltalán nem ajánlja ezt a típust. És nem azért, mert tönkremegy a baba J
Ugyanakkor mindig fontosnak tartom megjegyezni, hogy nincs típusleírása a Waldorf-babáknak. Az, hogy napjainkban a Waldorf-baba kifejezésről mindenkinek egy általános kinézetű textilfigura jelenik meg a szem előtt, csupán a véletlen és a történelem játéka. Az első Waldorf-babák például ilyenek voltak:
Miért ilyen drágák ezek a babák? Aranyból vannak?
Nem, arany használata nem jellemző a készítésük során, de ezek a babák is kézműves termékek, sok-sok munkaóra alatt készülnek el, gondosan válogatott alapanyagokból. Számomra azért ideális ezeknek a babáknak a készítése, mert egy-egy munkafolyamat nagyon rövid ideig tart, 10-20 perc alatt is elvégezhető egy-egy végtag felvarrása vagy kitömése, néhány hajszál befűzése, egy kiscipő meghorgolása, így kisgyerekek mellett is kiválóan végezhető, de maga a kész baba számtalan ilyen munkafolyamat végrehajtásából áll.
Éppen ezért ezek a folyamatok nem, vagy csak minimálisan optimalizálhatóak, így hiába a sok-sok év rutin, a munkavégzés később sem gyorsul jelentősen.
Sok babavarró kezdetben nagyon kedvezményesen ajánlja babáit. Hiszen amíg egy anyuka kisbabával van otthon, minden plusz pénz csak „ajándék”, amíg a hobbiból készített babákkal megfelelő rutint és tudást szerez egy vállalkozáshoz. Van, aki a nyugdíját egészíti ki babavarrással. De ha végiggondoljuk, hogy egy baba elkészítése az első gyapjúgombóctól az utolsó kisruha szegélyének felvarrásáig hány munkaóra, érthetővé válik, miért ilyen nagy a különbség ezeknek babák árai között, attól függően, hogy hobbivarrótól vásárolunk, vagy hivatásos babakészítőtől.
Én is megtanulhatok babát varrni?
Mindenkit arra biztatok, hogy próbálja ki a babavarrást! A Waldorf-iskolákban a hatodik évfolyamon a gyerekek babát varrnak a kézimunkaórákon, és persze nem véletlen, hogy éppen ekkor. A személyiségük, egyéniségük fejlődése, a testük átalakulása, a kamaszkor kezdete, a test felfedezése erre a korosztályra jellemző. A babavarrás a Waldorf-pedagógiában gyógyító folyamat, a tömés, varrás, én-leképezés folyamata közben a gyermek olyan belső reflexiót él meg, amelyek gyógyító erővel hatnak rá.
Ha ilyen jellegű gyógyító erőket nem is élhetünk át, de fantasztikusan kreatív, meditatív egy ilyen babakészítési folyamat, s nem utolsó sorban egy hatalmas önismereti út.
Ha van kedved kipróbálni velem, keress bátran, tavasztól izgalmas, és mindenki számára meglepően új, online kurzusokat is tervezek indítani.
Ha érdekelne egy ilyen lehetőség, a honlapomon tudod jelezni, hogy mindenképpen értesítselek, mielőtt elindulna az első ilyen esemény.
Waldorf babavarró tanfolyamok